Háttérbe szorítaná az angol nyelv oktatását az oktatási államtitkárság, amit az [origo] birtokába került stratégiatervezet részben azzal indokol, hogy az angolt túl könnyű megtanulni, és így félrevezetheti a diákokat. Van olyan vélemény is az államtitkárságon, hogy az angolt maguktól is könnyen elsajátíthatják a diákok az internetről és videoklipekből, angoltanárok szerint azonban téves ez a feltételezés. Szerintük az angol megtanulásához is kemény munkára és hosszú időre van szükség.
"Jelenleg az angol a legelterjedtebb az iskolai nyelvoktatásban, az oktatási államtitkárság a készülő nyelvoktatási stratégia szerint ugyanakkor lépéseket tenne a háttérbe szorítására. Az [origo] birtokába került koncepciótervezet - amely még változhat az elfogadása előtt - azt írja: "szerencsés, ha az első idegen nyelv nem az angol, didaktikai okból.
Az angoltanulás kezdeti, nagyon gyors és látványos sikerei azt a tévképzetet kelthetik a tanulókban, hogy idegen nyelvet ilyen egyszerű tanulni". A stratégia úgy fogalmaz, hogy "célszerű olyan nyelvet választani, amelynek strukturált nyelvtani rendszere egyértelműen leírható, és egyenletes megterhelést jelent a tanulása (például neolatin nyelvek)".
"a dokumentum előnyben részesítené a neolatin nyelveket, például a franciát és a spanyolt, valamint a germán nyelvekhez tartozó németet"
(www.origo.hu, 2011.augusztus)
„érdemes lenne átgondolni, mi a fontosabb az egyénnek: tárgyalóképesre fejleszteni egy vagy két világnyelvet, melyből a gimnáziumi tanulmányok végén nyelvvizsgát szerezhet, később pedig nemzetközi cégeknél kamatoztathat; vagy megosztani a figyelem véges mennyiségét, és három-négy nyelvet beszélni olyan szinten, amivel épp' hogy nem adják el az embert külföldön.” (www.168ora.hu)
Rövid komment:
Szerintem a fent említett "tévképzet" későbbi eloszlása sem okozna súlyos törést a tanulókban, ha e tévképzet hatása alatt legalább ezt a könnyű angol nyelvet elsajátíthatnák...
Hosszabb:
Tanítványaim szinte kivétel nélkül abból a rétegből kerülnek ki, akik az átlagnál jobban tanulnak / tanultak, érdeklődők, nyitottak a világra, sok esetben ismernek más nyelveket is, diplomások vagy azok lesznek, vezető állásokban dolgoznak, egy részük külföldön él, angol környezetben. Vagyis egyáltalán nem buták, sőt: a képességeikkel sincs baj.
Nézzünk egy tipikus telefonbeszélgetést:
- Szia! X vagyok. Láttam az oldaladat az interneten, és szeretnék egy próbaórát.
- Szia! Tanultál már angolul?
- Jaj, persze, egy csomószor elkezdtem, meg az általánosban / középiskolában is tanultunk. Aztán jártam külön angolra meg volt egyszer magántanárom. Kipróbáltam egy kiscsoportos nyelvtanfolyamot is, de már nem emlékszem túl sokra. Nem tudom, szerintem nem nekem való, vagy nincs nyelvérzékem.
- Aha. És most mit szeretnél az angollal?
- Hát most már mindenképpen kéne, mert a munkahelyemen is elvárják. A külföldi partnerekkel sem tudok így tárgyalni. Nem is merek megszólalni. Meg mondjuk majd később jó lenne egy nyelvvizsga is. Csak ne Rigó utcai...! Valami könnyebb. (?!) Nem tudom, milyenek vannak, de igazából megvan a diplomám is, már csak a nyelvvizsga hiányzik hozzá... Szerinted nagyon sok idő kellene, hogy formába jöjjek?
- Ezt majd akkor tudom megjósolni, ha már beszéltünk egy kicsit angolul, vagy láttam, mekkora a szókincsed, hogy megy az írásbeli kommunikáció, stb.
Az elmúlt 13 évben - mióta tanítok- számtalanszor elhangzott ez a párbeszéd kisebb-nagyobb eltérésekkel. Nézzük, miről is van szó.
Adott a nyelvtanuló, aki - korosztályától függően - már oviban, általánosban, de legkésőbb a középiskolában elkezdett angolul tanulni, plusz, vélhetőleg szülői vagy saját ösztönzésre más, iskolarendszeren kívüli képzésekkel is próbálkozott. Vagyis 8-12 év (esetleg több) is eltelt már azóta, hogy elkezdte az angolt, sőt a főiskolák és egyetemek is kínálnak a nyelvvizsga érdekében felkészítő képzéseket hallgatóknak.
Az eredmény pedig többnyire az, hogy sem írásban, sem szóban nem tud, nem mer kielégítően kommunikálni, arról már ne is beszéljünk, mennyire ért meg másokat. A nyelvvizsga (C komplexről beszélünk) pedig még nincs meg, illetve a tudás sem hozzá, pedig már dolgozik, és a diploma is ott lenne a kezében, csak azt nyelvvizsga nélkül nem adják...
Ki vagy mi a hibás? A nyelvtanuló, aki eltöltött ennyi évet nyelvtanulással anélkül, hogy (meg)tanult volna angolul? A nyelvtanár, aki nem volt képes (meg)tanítani a nyelvet? Az alkalmazott módszer? Az oktatási rendszer? Az ambíció hiánya? A körülmények? A genetika?
(Vagy nem is olyan könnyű nyelv az angol?)
Mielőtt válaszolni próbálnék a kérdésre, elmondom: nekem még nem sikerült MEGtanulni angolul. Ez kicsit fura persze, tekintve hogy 13 éve tanítok. Én azt gondolom, hogy a nyelv az egyik legösszetettebb rendszer, egész világunkat annak minden apró részletével és árnyalatával együtt a nyelvben próbáljuk kifejezni. Úgy tűnik, annyira összetett, hogy sok tanulónak egyszerűbb egy-két diplomát megszerezni, mint becsatolni mellé a nyelvvizsgát (ami sokak szerint ugyan nem életszerű tudást vár el, de megjegyzem: azért választék van.) MEGtanultuk már az anyanyelvünket? Na jó, azzal elégedettek vagyunk, még akkor is, ha bizonyos nyelvtani, nyelvhelyességi kérdések elbizonytalanítanának - mondom ezt magyar szakosként is.
Megszerezhetünk egy jól kommunikáló nyelvtudást, illetve azt tehetjük egyre jobbá. Letehetünk nyelvvizsgákat. Ennyi.
A nyelvtanulás viszont egész életre szóló folyamat, ha nem is mindig iskolában vagy tanár mellett zajlik.
Csak a folyamatos tanulás és használat fogja megőrizni és javítani a tudásunk. Ez egy kompromisszum, tudatában kell lennünk.
Megerősíthetem, hogy hosszú ideje külföldön élő tanítványaim sincsenek ám sokkal könnyebb helyzetben, egyszerűen csak másképpen tanulják ők a nyelvet, mint az itthon élők. Erősségeik és hiányosságaik más területen mutatkoznak meg.
De azt, hogy 8-12 év elmegy eredménytelenül, mégsem fogadhatjuk el. Mert akkor ugye minek gyötrődni a nyelvvel ennyit, ha utána kezdhetjük elölről. Vagy minek diplomát szerezni, ha nem adják a kezünkbe nyelvvizsga híján.
Benne van egy rakás pénz (tanulóé, szülőé, államé = miénk), idő, energia, amit fordíthattunk volna másra is, kb. akkor is tartanánk. Vagy esetleg másban: előrébb.
Nem válaszoltam a fenti kérdésre, hogy ki vagy mi a hibás. Mindegyik "szereplőnek" lehet köze hozzá. De az hogy ez így nem hatékony, az tuti.
Tapasztalatom szerint a nyelvtanulást két dolog tudja megdobni. Az egyik a személyes, erős motiváció. Ez pedig nem arról szól, hogy az angol majd egyszer jó lesz valamire, meg hasznos lesz a munkámban, meg milyen jó, ha külföldön is meg tudok szólalni, meg hát világnyelv, stb...
Ez nem motiváció. Emiatt mondjuk az oroszt sem tanultuk meg, pedig az is hasznosnak tűnt. (Természetesen tisztelet a kivételnek.) A motiváció mindig sokkal konkrétabb, célzottabb, erősebb.
Ha ettől függ egy munkahelyi pozíció, egy kiválasztási folyamat, egy fontos utazás, hogy tudok-e kommunikálni a barátaimmal, a távoli szerelmemmel, a kedvenc klubcsapatom tagjaival. Az már számít. Az már ÉNrólam szól.
Kortól, nemtől függően valami ilyesmi a motiváció. Tény, hogy ezt az élethelyzet adja, nem generálható. No, de addig is, míg adódik egy ilyen élethelyzet, kellene tanulni angolul.
Van, akinek ez megy is. Neki nem nyelvérzéke van (nem tudom, létezik-e ilyesmi, én még nem futottam össze vele), hanem szorgalmas. Ilyen emberek is vannak. Egyszerűen élvezik, ha a dolgaik rendezetten, ütemezetten, mérhetően haladnak előre. Vagyis többet gyakorolnak. Mert más csoda egyébként nincs, ami a nyelvtudáshoz segítene. De akik nem ilyenek, azok nem feltétlenül lusták, csak az érdeklődésüket nem köti le a nyelvtanulás.
Itt jön képbe a másik lényeges dolog. El kellene érnünk, hogy érdekelje őket. A nyelvtanulás önmagában nem feltétlenül érdekes valami, sok konkrét sikerélményt sem tartogat, hacsak nincs az a bizonyos motiváció, amit már említettem. Viszont lehet érdekes az, amiről angolul tanulunk. És az is, ami minket foglalkoztat. A magánéletünk, a személyes dolgaink, a kedvteléseink. Az ÉN. Nekem ebből a szempontból könnyebb dolgom van, mivel a tanítványaim nagy többsége egyénileg tanul velem. Így majdnem (!) mindenkire rá lehet szabni az angolt. Leginkább ez érdekel egy új tanítványnál, vagyis, hogy őt mi érdekli a világból. Akit semmi sem érdekel, az magyarul sem kommunikál, így felesleges is megtanulnia angolul vagy más nyelven.
Egyébként tipikus esete ennek a szóbeli nyelvvizsga. Adva vannak ugye a témakörök, és a legfőbb problémánk nem az, hogy a tanuló tud-e róluk helyesen angolul beszélni, kifejteni a véleményét, hanem az, hogy tud-e, akar-e róluk magyarul egyáltalán mondani valamit és van-e véleménye. Persze ez más hiányosságokhoz is elvezet, most nem folytatnám, mert messzire vinne.
Amit én próbálok tehát: megtalálni a tanuló személyes motivációját és érdeklődési körét. Van, akit az ejtőernyős ugráson, mást a kötésen vagy a főzőcskén keresztül lehet elérni. Persze csoportos nyelvtanulásnál ez csak részlegesen lehetséges, bár az a személyes tapasztalatom, hogy ott más lehetőségek adottak a tanulók aktívvá tételére, amit egy emberrel viszont nem tudok megcsinálni. Akármi is érdekli a nyelvtanulót, ha el lehet indulni így vele, akkor más területen sem lesz a szókincse hiányos. Tanítványaim munkahelyi, magánéleti nyelvi sikerei és a letett nyelvvizsgák nekem ezt igazolják.
Nem én mondom meg a tutit, nincs mindenkinek nyerő út. De ki kell próbálni, kinek mi jön be, melyik módszer, tanár, forma, stb. A gyerekekre ráerőltetett különóra csak viszi a pénzt, ha a gyerek nem élvezi. Ez a helyzet mind neki, mind a tanárnak igazi nyűglődés. Vannak szülők, akik már eleve elrendeznék a gyermek jövőjét, de hát az nem így működik. Majd amikor a saját pénzéből költ nyelvórára, mert tényleg fontos... Addig maradjon csak az iskolai angol, mellette is lehet pluszban gyakorolni annak, akinek fontos. Számos ingyenes lehetőség is elérhető, és itt nem feladatlapok töltögetésére gondolok.
Ami a fent idézett cikkeket illeti, nem hiszem, hogy az angolt hátrébb kellene szorítani jelenlegi pozíciójánál. Most persze mondhatjuk: hazabeszélek. Akik ismernek, tudják, éppen én mondom mindig, nem kell mindenkinek angolul beszélnie. De bízzuk ezt az emberek igényeire!
Ha szerintük az angol elég fontos nyelv ma a világban ahhoz, hogy az iskolák elsősorban ezt tanítsák, akkor legyen így. Szerintem elég fontos.
Az angol egyébként nem könnyebb vagy nehezebb nyelv mint bármelyik másik európai, csak más. Magyar anyanyelvűként mondjuk annyira más, hogy teljesen fölösleges azon sakkozni, melyik lenne az első (meg)tanulandó nyelv, alap a többihez. Ha már alapot keresünk, akkor leginkább a latin jöhet szóba, nem pedig valamelyik újlatin nyelv. Komplex módon a latin tartalmazza mindazt, aminek bizonyos részleteit az összes többi európai nyelv. Az angolhoz is kifejezetten jó alap. Ezért még most is érdemes tanulni, rendszerét megérteni.
Azzal sem tudok egyetérteni, hogy az angol kezdeti gyors sikert ígér. Mondjuk annyira, mint néhány más nyelv, amibe én is belekóstoltam (német, francia, spanyol, orosz). De már ahhoz, hogy a hétköznapjaink mindennapos, egyszerű szituációiban helyesen fejezzük ki magunkat, csak jelenidőből legalább hármat kell ismerni.
Az angol nyelv strukturált nyelvtani rendszere egyébként egyértelműen leírható - nagyjából annyira egyértelműen, amennyire más nyelvé is.
Más kérdés, hogy a fenti cikkben megfogalmazott kívánalom arra utal, hogy az oktatás továbbra is erősen nyelvtan-alapú. Tapasztalatom szerint a nyelvtan igen jó fogódzó, de túlságosan komplex rendszer ahhoz, hogy mondjuk a szóbeli kommunikáció során összerakósdit játsszunk vele. A legtöbb embernek - aki nem angol nyelvterületen tanulja a nyelvet - ez gondot okoz. Ráadásul emiatt állandóan a hibáikkal vannak elfoglalva. Sikerélménynek annyi.
Idegen nyelvtant - tapasztalatom szerint - egyébként is akkor lehet tanítani, ha a magyar nyelv "stukturált nyelvtani rendszerével" nagyjából képben van a tanuló.
S végül azt sem tudom támogatni, hogy a diákok az eddiginél több nyelvet tanuljanak párhuzamosan - a többség esetében ez nem hatékony. Számomra az alaposság mindig lényegesebb, mint a mennyiség vagy a gyorsaság.
Aki persze tudja, bírja, vállalhat ennél többet. De szerintem nem kell már a járókától kezdve erőltetni, hacsak a szülők nem idegen ajkúak. Amikor eljön az ideje - az a bizonyos motiváció - a tanuló gyorsan fogja elérni a kívánt szintet, megtanulja azt, amivel hiába nyűglődött korábban. Számtalan példát láttam erre. Az persze más kérdés, meddig sikerül megtartania az eredményt, illetve fejlődik-e tovább...
Most akkor tanuljunk angolul? Igen, ha örömünk leljük benne.
