Megígértem a folytatást itt azzal, hogy néhány alapvető fogalom tisztázása után írok róla, melyik módszert látom hatékonynak, hogyan tanítok, illetve mennyire olcsó / drága az internetes nyelvtanulás.Fontosnak tartom megjegyezni, hogy még mindig az egyéni (one-to-one) magánnyelvoktatásról van szó, nem pedig a csoportos tanulásról.
Az internetes nyelvtanulásról szóló bejegyzés első részében tehát már volt szó arról, hogy a világháló nyújtotta lehetőségeket némelyek kevésbé, mások jobban kihasználják a tanítás/tanulás folyamatában. Én úgy gondolom, hogy - amennyiben a technikai feltételek mindkét oldalon adottak - célszerű minél színesebb, változatosabb órákat tartani, bár ebben nálam a tanítvány dönt. Utóbbi alatt azt értem, hogy a nyelvtanulóim egy része felnőtt, általában többféle módszert kipróbált már, és konkrét elképzelése van arról, hogyan és mit szeretne tanulni.
Van, aki folyamatosan beszél, és a nyelvtani segítséghez ragaszkodik. Van, aki egy konkrét nyelvvizsgára készül, és ennek a típusfeladatait, témaköreit szeretné gyakorolni. Van, aki külföldön akar munkát vállalni vagy gyakran utazik, ezért szeretne gördülékenyebben beszélni. A jellemző azonban mégiscsak az, hogy az órákon folyamatos társalgásra vágynak a nyelvtanulók. Ugyanis az internetes videókat, hanganyagokat, filmeket, stb. az órán kívül is - házi feladatként - meg tudják nézni, a gyakorló feladatokat meg tudják oldani, az együtt töltött hatvan percben ezért az tűnik hatékonynak, ha inkább beszélgetünk, feldolgozzuk a látottakat, hallottakat, megbeszéljük a feladatokkal kapcsolatos esetleges problémákat.
Így az óravázlatokba legfeljebb csak rövid webes anyagokat teszek be, a 80%-át mindenképpen a személyes párbeszéd adja. Viszont az órán kívüli munkának nagyon fontos részét képezik a világhálóhoz kapcsolódó, többségében native (anyanyelvi angol) anyagokra épülő feladatok!
Könyveket, nyomtatott szótárakat nem használunk azokkal a tanítványokkal, akik az internetes nyelvtanulást választották. Inkább digitális anyagokat keresek és szerkesztek részükre, a virtuális tanteremben pedig hozzáférnek a szükséges segédanyagokhoz, szótárakhoz, szövegfelolvasóhoz. (Igaz, ez több munkát igényel a tanár részéről, viszont az órák személyre szabottabbak.)
A tanulóknak is olcsóbb így. Bár az óradíj többnyire azonos a hagyományos órák díjával, nem kell tankönyvekre, hang- és képanyagokra, szótárakra pénzt kiadni, az utazás költségeiről nem is beszélve. Ugyanakkor szélesebb a választék, jóval több anyaghoz, lehetőséghez jutnak, mint a hagyományosan tanulók és idejük is több marad ezek feldolgozására.
Természetesen az internetnek is van költsége, de nyelvtanulóim általában a nyelvtanulástól függetlenül rendelkeznek szélessávú internetkapcsolattal. A többi program - amit használunk - ingyenes, a társalgási órákhoz szükséges headset pedig már ezer forint alatt beszerezhető.
Nem mellesleg - tapasztalatom szerint - ebben az oktatási formában sokkal kevesebb az elmaradt óra. Miért? Mert nagyobb kényelmet nyújt. Jól tudom, hogy egy esős-havas nap, egy nátha vagy éppen a fáradtság, időhiány könnyen ok lehet arra, hogy lemondjon valaki egy nyelvórát. Ha viszont nem kell utazni, sőt, szükség esetén akár egy forró tea mellett ágyba bújhat a laptopjával, máris szívesebben tanul.
A folytatásban többek között egy további lehetőségről is szó lesz, a Second Life világáról. Vannak olyan nyelvtanárok, akik már ebben a virtuális környezetben tartják óráikat. Szeretnék még a motivációról is írni, ami lerágott csontnak tűnhet, ám nélküle nincs tanulás.
